Blood Star - Karaktertörténet

Blood Star (Michiyo Flora & Daniel)
Karaktertörténet

1.rész

Roland Király Döntése

Miután az angyal lekülte a két Michiyo testvért, egy faluban kötöttek ki.

K.u.1092. Anglia királysága.
A két testvér a király kastélya felé vették irányukat miközben a falusiak úgy tekintettek rájuk, mint egy gonosz idegenre. Flora, miután a várkapuhoz értek, ezt kérdezte:
-Dan, szerinted mit fog szólni hozzánk a király?
-Szerintem ő is azt fogja hinni, hogy földönkívüliek lehetünk.

-Van benne igazság. ˘-˘”.

Mikor kinyitották a kaput, egy szempillantás alatt eléjük vágott két katona ls ezt kérdezték:

-Ti meg mit kerestek itt? Mit akartok a királytól?

-Segíteni szeretnénk a királynak.
-Miben kéne neki segíteni?
-Harcban! –vágta rá Flora.
-…- a katonák elcsendesedtek.
-Bemehetünk?- Kérdezte Daniel
-…Indulás!
Miközben bekísérik őket, az ott munkálkodó emberek szintén úgy tekintettek a testvérekre, mint valami kívülállókra.
Beérkeztek a trónteremben, ahol a királyi pár vár Michiyo-ékra.
-Mit szeretne itt e két kívülálló?
-A király csapatához csatlakozni.-Felelte Dan.
-Mesterség?- Kérdezte kíváncsian a királynő.
-Én mágus vagyok, Bátyám viszont  harcos.
-Testvérek vagytok?
-Igen.
-Mi a nevetek?
-Michiyo Dan és Flora.
-Sose hallottam még erről a családnévről, honnan jöttetek?
-Titok…-elhalkult a fiútestvér.
-Rendben, mutassátok meg mit tudtok!-határozottan adta ki a parancsot a király.
Ekkor a mágus leány előretartotta a kezeit, majd körformákat rajzolt velük, és hirtelen sötét felhők jelentek meg. Ezt az igét kántálta:
-„Szavaim szállnak a szélbe, felhők jelennek meg az égen, esővel szórják be a földet, villámok kísérik őket.”
Ekkor csak halk kopogás hallatszott a kastély ablakán, és mindenki fokozatosan ment be a saját kis kunyhójukba.
A király nem hitt a szemének, az eső csak zuhogott, az ég elsötétűlt, és embert kint már nem látni sehol.
A király is csak csodálkozva nézett, majd a királynő, továbbra is kiváncsian kérdezgetett:
-És te, fiú, mit tudsz mutatni?
-Kardforgató vagyok…
-Hát akkor? Hadd lássuk!
A királynő egy kézmozdulattal küldött jelet, hogy a páncélosok jöjjenek befelé, és védekezzenek a fiú ellen.
Daniel csak pár suhintást tett a kardjával, és a katonák csak nézték, hogy hogy eshetett ki a kezünkből a fegyver. A király és a királyné le lett nyűgözve. A királyné egyszer csak ezt kérdezte:
-És Robert, még is mivel jutalmazzuk e 2 fiatal növendéket?

-Igen. Ez jó kérdés, Elizabetth. Mit kértek  ifjú testvérpár?
-Semmit nem kérnénk…
-Semmit?!-A királyi pár meglepődöt.
-Semmit….
-Hát akkor miért akarnátok nekünk segíteni?
-Olyan embereket keresünk, akik a küldetéseinkhez fűződnek…
-És kik lennének azok?-A királynő egyre kiváncsibb.
-Elnézést felség…így is sokat tud a mi érkezésünk okáról több dolgot nem mondhatunk el ezzel kapcsolatban ….
-Egy utolsó megváloszalatlan kérdést feltennék: Honnan jöttetek?
Ekkor a máguslány oda sétált a királynőhöz, fellépett a trónlépcsőre, feléhajolt és a fülébr rzt súgta:
-A mennyországból.

A királynő csak nézett, mintha nemtudná miről lenne szó….
Elizabetth királynő utolsó kérése ez volt:
-Most kérlek, hagyjátok el a tróntermet!
Ebben a pillanatban mehajlással búcsúztak el a királyi pártól, majd kifáradtak a trónteremből.
Később, miközben még mindig esett, ez a párbeszéd hangzott el a Michiyo fivérektől:
-Ezt nem kellett volna…
-Mit?-kérdezi Flora
-Az esőt megidézni…
-Nem volt jobb ötletem ^~^’
-De így csak meg fogunk ázni…pláne hova mennyünk szállásra?
-Kéne valakit…
-Szerintem idézz egy kis pénzt!
-És azzal mit érnénk?
-Hát…ki tudnánk fizetni a szállást…
-Nem mindent tudok megidézni….
-Azért próbáld meg!
Ilyenkor a kapucnis leány előretartotta a két kezét, két szélső ujját nyitva hagyta é többit becsukta. Ezt az igézetet akarta mondani:
-„Ahogy az eső hullik a kezemre, úgy essen arany a kezembe.”
Ezt hétszer elhangoztatta majd valami hirtelen megjelent az égből lefelé:
-Hm?-nyögte Flora
-Na ne! Csak ennyi?
-Mennyi esett?
-Hét…°-°”
-Hányszor is mondtad?
-Hétszer…˘-˘”
-Akkor mond többször…
-Minek nézel? Papagájnak >_>?
-Ő…nem? °-°”
-Ostoba igék… ki kéne valami hatásosat találni…
-Mindegy, reméljük ennyi elég is lesz…
Ekkor megindultak a falu felé és egy „RESTAURANT” táblás helyre kopogtak be.
Mikor az ajtó kezdett nyitódni, egy kendős fejű szakállas, bajszos férfi tekintett ki, majd ezt kérdezte:
-Ki az?
-Bevándorlók – felelte Daniel
-Hanyan vannakM
-Ketten.
-Gyertek.
Félperc alatt bent is termett a Michiyo páros.
-Mit szeretnét ilyen szép esős időben?
-Szállást szeretnénk kérni.-mondta náthás hangon Flora
-Hány napra?
-Egy éjszaka elég…
-Rendben…élelmet is kértek
-Igen,megköszönnénk! – vidám hangon felkiáltott Flora
-Rendben….az…..3 arany lesz.
-3?! –meglepődötten kérdezte a két testvér.
-Mi a probléma gyerekek?Sokaljátok?:D

-Neeem. Dehogyis ^^”(épp az, hogy kevés)
-Rendben. –elmosolyodott a férfi
A két fiatal ült az asztalnál, majd a férfi kenyeret, tejet, és húst adott nekik vacsorára.
-Jóétvágyat!Ha kell valami segítség szóljatok gyerekek!
-Igen is!

Vacsora közben, ropog a foguk alatt a kenyér, közben kortyolgatnak egy kis tejet és beszélgettek:
-Daniel.
-Hm?
-Úgy gondolom nem velem fogod folytatni az utadat, igaz?
-Igen….úgy képzeltem az életem, hogy én elszek a világ legerősebb és leggyorsabb harcosa!
-Hihi, sok szerencsét hozzá : )
-Köszönöm, fívérem ^^
-Nincsmit báttyám.
-És te hol folytatod majd az utad?
-Japánba megyek, mert itt Angliában nagy lemaradás van, másodszor meg lehet nagy lesz rá az esély, hogy megtalálom a 7 lelket…
-Szerintem is ott meg lesz rá a esély, hogy összegyűjtsd a 7 lelket.
-És utána jön a java… a harc…
-Igen…
-Nos, én végeztem!
-Énis…
Csendben összepakoltak, szappannal elmosogattak és amikor indultak volna felfelé, a férfi úgy ballagott felfelé, mintha valami titkos információra tett volna szert…arra is tett…
Mindent hallott a 2 ifjú beszélgetéséről és számítani for rá, higy beszámoljon a királynak. Másnap reggel, miközben feszerekeztek, a két ifjú a kastély felé vették útjukat.
A kastélyban szívélyesen fogadták a testvérpárost: mindenki jó reggelt kívántak nekik.
A király is szívélyesen fogadta őket:
-Áááá, a két Michiyo!Csodás, káprázatos, pompás!
-Ő… nagyságának is jó rehhelt! ~
-Milyen reggelük volt?
-Kellemes=Szokásos – Egyszerre megszólalta két testvér
A király hangosan felnevetett:
-Látszik, hogy tényleg testvérek vagytok.
-Igen…
-Nos itt az idő a déliek elleni csatára felkészülni!
-Egy pillanat Fenség!
-Mi a probléma paraszt?
-Mondani szertnék valamit négy szem közt…
Ekkor a paraszt fellépett a trón lépcsőjére és a fülébe motyogott valamit.
A két testvér  csak úgy nézett, mintha nem róluk lenne szó.
A király riadtan nézett a paraszt férfire, majd tekintetét a testvérpárra szegezte:
-Ez…..igaz?!
-Mégis micsoda, őnagysága?
-Ti emberi lényej vagytok?!
-Miért kérdezi ezt fenség? – meglepődötten kérdezi Flora.
-„…nagy lesz rá az esély, hogy megtalálom a 7 lelket…és utána jön a java…a harc!” Mit jelentsen ez? Mi az a 7 lélek, milyen harcról van szó?
-*úh…bakker…*
-*a paraszt férfi elárult minket*- gondolatsorok
-Katonák!Elfogni őket!
Mi folyik itt Robert?- ilyedten érkezett a trónterembe Elizabetth királynő.
-Ez a két testvér egy nagy csalód és bajkeverők!
-Mégis honnan gondolod ezt?
-Onnan, hogy az éttermes Gardolf elárulta a szomszéd parasztnak és…
-Na jó, a lényeget!
-Ez a két testvér ellenünk szövetkezik!
-Miből szűrted ezt ki?!
-7 lélek és a közelgő harc?Ezek nem emberek!
-Uram, bizonyítsuk azt, hogy mi emberek vagyunk?
-MEGÖLNI ŐKET!
-Robert!Most azonnal hagyd abba! Vigyétek el őket, de ne öljétek meg!
-Igen is!
A két-három katona kardal bökdöste a két testvért, hogy induljanak meg, majd elhagyták a tróntermet.A király ideges, a királynő csak nyugtatja….


Miért lehetett ennyire ideges a király?Ennyire naív lenne hogy a parasztnak is elhsizi amit mond?


Folytatjuk….. By: Nina…